Dunakavics...tudom, ismered...szinte magam előtt látom, ahogy most legyintesz egyet a kezeddel, hogy ez már régen lejárt lemez. Neked is mindig feltörte az ínyedet? Mert nekem igen...De most nem erről a Dunakavicsról lesz szó, nem a cukorkáról aminek mogyoró van a közepében...

Azokról a dunakavicsokról szeretnék írni, amik a Duna partján sétálva gurulnak a talpaid alá, és amiket az apró gyermekujjacskák izgatott örömmel és  lelkesen kapkodnak felfelé.

A kavicsszedegetést - ezt a látszólag értelmetlennek és haszontalannak tűnő foglalatosságot - nem minden anyuka nézi jó szemmel. / Az aprócska kövek nem a legtisztábbak, már jópáran átgyalogoltak rajtuk, és a gyermek bármikor a szájába veheti. Igencsak ébernek kell lenni az ilyen játék közben.../

Ám ha a mama mégis rábólint, hogy "üsse kő", szedjed csak Csöppem azokat a kavicsokat, akkor tudtán kívül is optimális, támogató környezetet teremt a finommotorika fejlődésének! A tevékenység során a gyermek kézizmai erősödnek, fejlődik az ujjak mozgékonysága és ügyessége, tökéletesedik a kéz és a szem összehangolt munkája.
És éppen ez lenne a fejlesztés lényege: a spontán érési folyamatokhoz biztosítunk ideális, támogató környezeti feltételeket.

Pontosan úgy,ahogyan azt az egyik Dunakeszin élő anyuka tette Csöppjével a parton sétálva, és ahogyan azt a Babamóka című blogjában lejegyzett:

babamoka.blog.hu/2010/06/26/duna_parti_kavics_dobalas

 ...pár hónap múlva nagynéni leszek /talán még "tündérkeresztanya" is /...a kis jövevényt tőlem kilométerekkel távolabbra, éppen Dunakeszire  teszi majd le a gólya :) Nemsokára Jázmin/vagy Leon szedegetheti  ugyanígy a "dunakavicsokat" a parton...és azt hiszem akkor majd "kő kövön nem marad" :)