HősNőkblogok.

...Pár napja örömmel olvastam blogomban az egyik anyuka hozzászólását, amelyben megosztotta velünk, hogy az  ő Csöppsége milyen mondókákkal, gyermekversekkel és könyvekkel találkozik rendszeresen az "anyai öl iskolájában". Nos, hihetetlenül színes és gazdag volt a "tananyag"! :

• Füzesi Zsuzsa: Eszterlánc, Ünnepekre
• Bartos Erika: Anna, Peti és Gergő
• Bogyó és Babóca
• Marék Veronika: Boribon, Kippkop

Hogy ez miért jó?

• azért, mert a kicsik számára a mondókák (és később majd a vesikék) az első lépcsőfokot jelentik az irodalom felé
• mert szókincsük  így szépen gyarapszik,
• mert ritmusérzékük fejlődik
• és azért, mert így észrevétlenül is barátjukká válik a könyv

Mindezeken túl a csodaszépen megrajzolt illusztrációk fejlesztik a gyermek vizualitását, esztétikai érzékét. (Ilyen téren különösen magas színvonalat képviselnek Füzesi Zsuzsa, és Radvány Zsuzsa rajzai).

A nyelvi (verbális ) fejlesztés kiemelkedő fontossággal bír  a későbbi tanulási képességeket illetően! A komoly, (már gyógypedagógus segítségét igénylő) tanulási zavarok esetében is gyakorta ez a terület szorul leginkább a fejlesztésre. Megelőzni pedig mindig könnyebb a bajokat, mint később orvosolni. Nincs nehéz dolgunk, hiszen a kicsik még ösztönösen rajonganak a mondókákért, mesékért, versekért...Nekünk szülőknek "csak" a spontán érési folyamatokhoz kell támogató környezetet biztosítanunk!

Az "anyai öl" iskolájának varázsát egyetlen óvodai foglalkozás, fejlesztő vagy tanítási óra sem tudja felülírni...Az anyával tanulás mindig hordoz magában valami pluszt, valami rejtett kincset, mint ahogyan az a  blogomhoz hozzászóló anyuka esetében is történt, és aminek talán még nincs is tudatában :) Záró szavaiban arról számol be, hogy most már a gyermek saját maga is "szeretne mesélni".

A mondókákkal és versikékkel önmagában csak a nyelvi (verbális) területeket tudjuk fejlesztjük, de mivel ez az egész "anya mellett" történt spontán fejlődésnek indult egy másik terület is, a szociális tanulás!...Ezen belül az utánzás, és modellkövetés...Ennek mindig a szeretetkapcsolat az alapja, a gyermek azt kezdi utánozni aki fontos neki, aki a legkedvesebb a számára...Ő is mesélni szeretne ahogyan anya tette őneki, gyakorta ugyanazokkal a hanglejtésekkel és ugyanabban a testtartásban...

Hát ez az! Ez a biztonságot adó, lélekemelő, és hatalmas motiváló erővel bíró közeg az, amit egy külső személy - ( legyen az bármennyire is felkészült szakember)- soha nem lesz képes megadni...Az "anyai öl " iskoláját semmi sem tudja helyettesíteni...