Arra gondoltam, hogy amíg szép lassan összegyűlnek a testséma fejlesztő mondókák -hogy TündérTanárnéni majd verscsokorba köthesse azokat - addig én magam is előkeresek néhányat az emlékeim közül.
És eszembe is jutott rögtön gyermek éveim első, bugyuta kis mondókája, amit mindig anyu mondogatott nekem, és rendszerint még egy gyors rajzot is kaptam tőle hozzá:
"Pont, pont vesszőcske, készen van a fejecske.
Rövid nyaka, nagy a hasa, készen van a török basa."
Ez a mondóka olyan, mint a konyhában a "gyorsleves",(instant és tasakos) hamar elkészül, és jó , hogy van, mert így azért mégis tehetünk a gyerek elé "valamit", ha már "nagyon ki van éhezve" a fejlesztésre. Bevallom én az óvoda kezdete előtt ilyen fejlesztésre kiéhezett gyerek voltam, és nagyon örültem amikor anyunak végre lett ideje a kiságyban ordító öcsém dajkálása mellett a velem való játékos tanulgatásra is...
Nagyanyámnak szerencsére gyakrabban jutott ideje a velem való foglalkozásra, (és ő már magasabb fokon tudta művelni a "falusi" fejlesztő pedagógiát), így nála már nyakatekertett rigmusokat kellett szavalnom és közben az ujjaimmal elmutogatnom, hogy:
"Ez elment vadászni,
ez meglőtte
ez hazavitte,
ez megsütötte
az az icike -picike mind megette,
megfájdult a hasa tőle."
...elvégre mégiscsak óvodába készültem ezidőtájt! A "Pont , pont , vesszőcske" kezdetű mondóka pedig még ma is igen nagy népszerűségnek örvend, gyerekek, anyák, és apák körében egyaránt.
Íme a bizonyítékok :)
A gyermek fejlesztése háttérben anyával :)
A gyermek fejlesztése előtérben apával :) ..."csapkodni" nem feltétlenül szükséges hozzá, anélkül is igen hatásos a dolog :)
Utolsó kommentek