TündérTanoda

"Nagyhosszút lépne, nagyhamar elérne,

s fölbillen szegényke az elején.

Remeg a szája, sírni szeretne,

szétnéz: sajnálja-é valaki?

Gondolkodik... ...majd felkél szepegve,

s új erővel újra fog neki."

/Kaffka Margit/

    Szülők, óvónénik, és tanító nénik közös célja, hogy a gyermek az iskolába kerülve akadályok nélkül, könnyen és ügyesen sajátítsa el az írás, olvasás, számolás készségét. De sajnos ez nem minden gyermeknek sikerül ...Sokan közülük normál intelligenciaszint mellett is nehezen, problémákkal küszködve tanulnak írni, olvasni. /"fölbillen szegényke az elején"/  A tanulási kudarcok kihatnak a gyermek viselkedésére is, rosszalkodni kezd, nem figyel, jönnek az intők, és a beírások.../"szétnéz, sajnálja-é valaki?"/

Köztudott dolog, hogy a  gondokat, problémákat mindig egyszerűbb  megelőzni, mint utólag orvosolni. A megelőzés mellett szólnak a gyermek fejlődésére vonatkozó lélektani ismeretek is, miszerint a tanuláshoz szükséges pszichikus funkciók az ötödik és a hetedik életév között fejlődnek az legintenzívebben. A fejlesztés is ebben az életkorban /lenne/ a legideálisabb!

Ezeknek a  fejlesztéseknek csak az  adott életkornak megfelelő, játékos formában szabad történniük. Soha nem lehet erőltetett tanítgatás, vagy az érési folyamatok felgyorsítására való törekvés! Odafigyelve, szelíden, a gyerek igényeit, és érzelmi állapotát figyelembe véve haladjunk,  hogy kistündérünk/kishercegünk  mindig örömmel és lelkesen, "újult erővel újra kezdjen neki" az előtte álló feladatoknak...