HősNőkblogok. Falun nevelkedtem, - vidéki lányból cseperedtem városi asszonnyá - és szomszédbeli kis barátném első körben mindig engem "értesített", ha kikeltek náluk a kiskacsák, kislibák...

 "Tityi totyi kiskacsák, csemegézik a csalánt

vár a tó, vár a tó, vár a kacsa úsztató"

...Végigrohant a kerítések mellett, átgázolt virágágyásokon, vakondtúrásokon, és hangyabolyokon. Felkapaszkodott nagyanyámék kerítésére, és egy jól irányzott mozdulattal kicsapta a magasan pöffeszkedő kallantyút. A kapu hangos nyekergéssel  és kis játszópajtásommal a hátán egykettőre kitárult. Barátném kiszabídította fürge kis  lábacskáit a kapulécek közül, beviharzott hozzám, elkapta a kezem és már húzott is magával  kifelé pipéket nézegetni. Mondta is , hogy siessünk, mert a papója éppen etetni készül őket, már a csanalat is felaprította a darához...

Hirtelen kihúztam a kezem kispajtásom markából... A kiskacsáira még csakcsak kíváncsi lettem volna, de a liba szó hallatán megdermedtem és mozdulni sem mertem. A libák csanalat is esznek??? - néztem rá csodálkozva. Legutóbb engem akartak megenni amikor a másik mamánál voltunk. Anyai nagyanyámnak az volt a szokása, hogy érkezésünket látva széttárt karokkal  / és sarkig kitárt kaput hagyva maga mögött/ jött elénk. Ezzel egyidőben vagy húsz liba viharzott ki az udvarról  fenyegetően szélesre tárt szárnyakkal és fülsiketítő gágogással...

"Buta libák!!!"...sírva és sikítva kapaszkodtam felmenőim ölébe, hogy biztonságos magasságba kerülhessek végre a hirtelen jött libatámadás elől. Persze a többiek csak nevettek rajtam,  nagyapám pedig valami olyasmit mormogott az orra alatt felém, hogy "nagyanyád volt a legbutább liba, amikor nem zárta be maga mögött a kaput".."Ne félj, a liba nem bánt"..."az jó, hogy van...majd lesz dunyhád a tollából.".."majd adunk nekik csanalat"...

Arról, hogy a csalán - a tündérkerteknek ez a szúrós természetű, igen morcos lakója - gyógynövény is, nem pusztán libaeledel, csak évekkel később szereztem tudomást. Ráadásul olyan gyógynövény ami a tanulási kudarcok esetén is a segítségünkre lehet! A rossz jegyek hátterében szerencsére nem mindig a diszlexia, vagy más súlyos tanulási akadályozottság áll. Előfordul, hogy csak a figyelemhiány, vagy a koncentrálásra való (átmeneti) képtelenség a "ludas" a dologban. Ilyenkor jól jöhet napi egy-két csésze csalántea elkortyolgatása...és máris sokat tettünk azért, hogy az iskolapadokban se legyenek "buta libák"...